Géza Szöllősi, Kitin

KITIN - My Toys

Handmade Holywood

The project KITIN by Géza Szöllősi paraphrases the collective dreams of pop culture through personal myths. Instead of Blockbuster, D.I.Y. robots arrive from space to enslave humanity. Szöllősi dares to wander the no man’s land between the organic and the inorganic to propagate his mecha-insects which, in the metallic shine of chitin, melt into a frighteningly strange but snug vision. They are perfect war machines: come not only to conquer Earth but to repopulate it. In order to succeed, they exploit their human hosts and thus are aslo messengers of a new type of interracial love. 

 

Szöllősi Géza KITIN című projectje privát mítoszok mentén mondja újra a popkultúra kollektív álmait. Blockbuster helyett barkácsrobotok érkeztek az űrből, hogy igába hajtsák az emberiséget. Szöllősi a szerves és a szervetlen közti senkiföldjére merészkedett, hogy kitenyéssze mecharovarjait, amik a kitin fémes csillogásában olvadnak össze egy riasztóan idegen, de mégis otthonos látomássá. Tökéletes harci gépek, de nem csupán hódítani jöttek, hiszen a Föld újranépesítése a feladatuk, ehhez felhasználják az emberi gazdatesteket, vagyis ők egyben egy új, fajközi szerelem hírnökei is.

 Nemez Z Márió


Géza Szöllősi: Kitin

Friends-Pablo&Jo

Géza Szöllősi: Kitin

Arnold

Géza Szöllősi: Kitin

Inka

Géza Szöllősi: Kitin

Run of Lion

Géza Szöllősi: Kitin

Messenger 

Géza Szöllősi: Kitin

Puby

Géza Szöllősi: Kitin

Predy

Géza Szöllősi: Kitin
Géza Szöllősi: Kitin

Fritz X

Wunderwaffe

Géza Szöllősi: Kitin

Jr Fritz X

Wunderwaffe

Géza Szöllősi: Kitin

Cooper

Géza Szöllősi: Kitin

Testiclo

Géza Szöllősi: Kitin

Po

Géza Szöllősi: Kitin

Timorius

Géza Szöllősi: Kitin

Pistorius

Géza Szöllősi: Kitin

Venus

Géza Szöllősi: Kitin

Spion

Géza Szöllősi: Kitin

Postman

Géza Szöllősi: Kitin

Fight-Bullock&Fly

photo: Éva Szombat

Lucifer

photo: Éva Szombat

Argo



Objects

Géza Szöllősi, Kitin
Kitin: Lucifer, beetles, resin, 24x14.5x9.5 cm, 2015

Photo: József Rosta
Photo: József Rosta
Kitin: Venus, beetles, resin, 19x15x4 cm, 2015

Photo: József Rosta
Kitin: Puby, beetles, resin, 19.5x15.5x7.5 cm, 2015

Photo:
Kitin: Mr Big, beetles, resin, 27x27.5x6 cm, 2016

Photo: József Rosta
Photo: József Rosta
Kitin: Lilith, beetles, resin, 30x30x8 cm, 2015

Photo: József Rosta
Kitin: Run of Lion, beetles, resin, 19x19x9 cm, 2015

Photo: József Rosta
Kitin: Postman, beetles, resin, 15x11x5.5 cm, 2015

Géza Szöllősi, Kitin
Kitin: Drunks (), beetles, resin, 30x30x8 cm, 2014

Géza Szöllősi, Kitin
Géza Szöllősi, Kitin
Kitin: Fight (Bullock & Fly), beetles, resin, ø 16cm, 2014
Géza Szöllősi, Kitin
Kitin: Friends (Pablo & Jo), beetles, resin, 21x18x9 cm, 2015

Photo: József Rosta
Kitin: Party (Inka & Timorius), beetles, resin, 14x17x9.5 cm, 2015

Photo: József Rosta
Photo: József Rosta
Kitin: Pistorius, beetles, resin, 21.5x21.5x9.5 cm, 2015

Photo: József Rosta
Kitin: Fritz X - Wunderwaffe, beetles, resin, 23.5x20x7.5 cm, 2015



Portraits

Fritz X - Wunderwaffe
Fritz X - Wunderwaffe
Puby
Puby
Jr Fritz X - Wunderwaffe
Jr Fritz X - Wunderwaffe
Predy
Predy
Argo
Argo
Spion
Spion



photo: Zsolt Reviczky / Népszabadság
photo: Zsolt Reviczky / Népszabadság


Nemes Z Márió:

A rovarok politikája

Ursula K. Heise írja a From Extinction to Electronics: Dead Frogs, Live Dinosaurs and Electric Sheeps című tanulmányában (in: Carry Wolfe (Szerk.) Zoontologies – The Question of the Animal, University of Minnesota Press, Minneapolis-London, 2003, 59-82.) hogy a Steven Spielberg-féle Jurassic Park „feltámasztott” dinoszauroszai olyan prehisztorikus kiborgok, melyek nemcsak biotörténeti korszakok és fajok között közvetítenek, hanem a természetet is összekötik a technológiával. A kihalt fajok digitális feltámadása – (re)produkciója – többek között annak a példázata, hogy a nyugati civilizációban nem csak a természet jelenléte, hanem a természet eltűnése is vizuális spektákulummá válik. A biokiborgok tehát kísértetek is egyszersmind, melyek paradox módon robusztus – ámde élőhalott – vitalitásukkal „emlékeztetnek” minket – mire is? A kultúra előtti természet „vadságára”? Az élet megzabolázhatatlanságára, mely minden művi mesterkedésen túl is utat – „szökésvonalat”(Deleuze-Guattari) – talál magának? Ezek az idealizáló megfejtések eltérülnek ebben a kontextusban, hiszen ez a természet éppen a művi mesterkedés, a digitális és biotechnológiai (re)produkció által termelődik. Vagyis az őskori kísértetek referenciája fel van függesztve, az a kérdés, hogy „milyenek” is ezek a lények pontosan, elválaszthatatlan saját kulturális/tudományos és nem utolsósorban imaginatív kompetenciánktól. A gyantába zárt szúnyog, mely a filmben a dinoszaurusz-DNS hordozója, vagyis a reprodukció eszköze, a fikcióalkotás, a vizuális produkció, vagyis az emberi fantázia médiuma lesz. Nem az őstörténethez találunk vissza általa, hanem egy olyan fantázia-narratívához, melyen keresztül eljátszatjuk „magunknak” mint humánágenseknek ember és természet humanista konfliktusát.    

 Szöllősi Géza műgyanta tömbjei hasonlóképp egyfajta fantázia-inkubátorok, melyeken keresztül megtermelődnek a popkultúra és a bioszféra hibridjei, annak a rejtélyes rovarfajnak a küldöttei, akik a Kitin című kiállítást népesítik be. A rovarokkal kapcsolatos szorongásaink egyik eredője, hogy „invazív” természetűnek véljük őket, vagyis megszállással, térhódítással, behatolással fenyegetnek. A popkultúrában az emberen túli idegenség egyik legerősebb metaforájának számítanak, olyan robotikus intelligenciának, ami imitálni képes az emberi viselkedést, ugyanakkor szörnyszerű entitásként – az evés és szaporodás törvényeinek engedelmeskedve – mégis túllép a morális humanizmus törvényein. A rovar embertelen, „inhumán”, ugyanakkor belerágja magát az emberibe, hiszen felbontja azt a faji hierarchiát, mely a természet antropocentrikus értelmezésének alapja. 

Az (óriás)rovarok, rovarszerű földönkívüliek, rovarmutánsok már az ötvenes évek óta megszállva tartják a popkulturális tudattalant (lásd pl. az ún. „big bug”-filmeket), de Szöllősi „insectiodjai” mégis újfajta konstellációt alkotnak, hiszen a kitines idegenségben már eleve benne rejlő gépszerűséget tárják fel. Az állati test iránti megszállottságáról híres művész valódi rovarelemekből létrehozott futurisztikus robotokat öntött műgyantába, melyek egyszerre gépiek, rovarszerűek és emberiek, vagyis a Jurassic Park-dinoszauruszaihoz hasonlóan a természet és a technológia szembeállítását meghaladó biokiborgok. A lények vizuális kialakítása sokat köszönhet a japán mecha-kultusznak, a keleti splatterpunk kultúrának, illetve a nyugati kontextusban még mindig sokkal ismertebb Transformers-brandnek, de a gép-rovar-ember háromszög kapcsán H. R. Giger biomechanikus művészete is megkerülhetetlennek tűnik. Giger neoszürrealista festészete a technológiává-válás különböző formáit mutatja be, mely víziókban a Gép mindig Vágygép is egyszerre, vagyis az emberi formák fémesedése, masinizálódása, „el-krómulása” stb. egyfajta technológiai erósznak van alárendelve. A Giger-féle rovarszerű idegenség tehát „erotikus” abban az értelemben, hogy az emberi forma átalakulása a polimorf perverzió jegyében megy végbe, hogy minél összetettebbé válhasson az ingerlés, befogadás, behatolás vizuális kultúrája. 

Szöllősi biomechanikus rovarjai nem követik Giger szubverzív erotikáját, inkább a heroikus fan boy-fantáziát irritálják, hiszen méretük folytán egyszerre idézik meg a merchandise- és játékipar termékeit, illetve az ékszerkészítés világát. Nem elég az, hogy a rovarok invázióval fenyegetnek, a gyűjtőszenvedélytől sújtott rajongónak mindegyik darabot meg kell kaparintania, vagyis a játék- és rovargyűjtők szubkultúrája kölcsönösen keresztbe porozza egymást a Kitin-projektben. A lépték kérdése mentén a kiállítás alcíme („Hand made Hollywood”) is világosabbá válik, hiszen itt a nagyipari professzionalizmussal szemben az individuális kézművesség esztétikája kerül előtérbe. Ez egyrészt a barkácsolás, a low-tech, a hiánygazdálkodás esztétikáját  is behozza, ugyanakkor a technológiai hiány (ki)pótlása csak erősíti a fan-art kontextus exkluzivitását. Digitális mozik, a milliós blockbusterek gigantomániája helyett itt posztdigitális miniatűröket kapunk, melyek egy szubjektív magánmitológia mentén írják szét a rovarság popkulturális nagy narratíváit.

A Kitin-mitológia ugyanakkor még születési fázisban van, hiszen nincs túl sok információnk arról, hogy a biokiborgok honnan származnak, mit akarnak, milyen szerepet vállalnak a „rovarok politikájában”(David Cronenberg)? Vagyis most még nincs története ennek a fajnak, csupán egyedi karakterek (Venus, Lucifer, Cooper stb.) és textúrák vannak, a lények a műgyanta tömbökben önmagukat prezentálják és nem keverednek interakcióba egymással. A következő logikus lépés a rovarpolitikai kiépítése, vagyis annak a narratívának a létrehozása, mely a különböző karaktereket egymáshoz és az emberhez való viszonyukban helyezi el. Természettörténet után történelem, mely szükségszerűen konfliktusba lép az emberi történelemmel, hiszen a biokiborgok „új világa” az ember fantáziapotenciálján alapul. A természet elmásítása, újratervezése, (re)produkciója itt valóban kulturális-művészi munkaként megy végbe, mely az eleven rovaranyagot inkorporálja, hogy egy olyan kísérteties hibridként termelje újra, melyben a Föld és az Ember rekvizitumai elválaszthatatlan egységet alkotnak. 

 

Szöllősi Géza: Kitin

2016. július 8 - július 30.

NextArt Galéria

Beetles are legally imported from Thailand

Haunted Lounge Collection

In corporation with A+Z

Annunaki - Bugs screen /candle-holder/

Géza Szöllősi, Kitin, design
Géza Szöllősi, Kitin, design
In cooperation with A+Z Design/Attila F. Kovács and Zsuzsa Megyesi/ Haunted Lounge Collection, 2014  NextArt Gallery, Budapest

Haunted Lounge Collection

NextArt Gallery, Budapest



DMY International Design Festival, Berlin, “Haunted Lounge” (In cooperation with A+Z Design/Attila F. Kovács and Zsuzsa Megyesi) 2015
DMY International Design Festival, Berlin, “Haunted Lounge” (In cooperation with A+Z Design/Attila F. Kovács and Zsuzsa Megyesi) 2015


Woah, Dissected Insects Make Great DIY Robots

Anna Marks

 

What's the idea behind Kitin?

 

My current ‘Kitin’ series recalls my harsh childhood when it was difficult to get hold of Western action hero toys so I fabricated them myself from materials that were at hand. I grew up in the 80s on the Eastern side of the Iron Curtain. There were of course a few Western products that nevertheless made it through to the country but they were very expensive compared to the salaries of the time. We even watched Hollywood movies on illegally copied VHSs. I was certainly impressed by that visual world. I wanted to design and make them, too. (As an adult, I have worked on Hungarian movies and, as a matter of fact, my job was very similar: to invent things that did not exist before. Opium a feature film by János Szász, Taxidermia)

The gesture in which colonial societies fetishise visual motifs (amongst other things) of their ruling empire lives on to this day. It is most typical of the Third World (although, ironically, nowadays they are the ones that produce them.)

Recently, a little boy in the Middle East has tinkered a Messi-shirt out of a shopping bag. (There were blue stripes on the plastic bag similar to the footballer’s shirt.) The internet quickly picked up this piece of news. Now, if I put myself in the place of the little boy: I cannot get hold of a Transformers figurine so I go out to the garden and build myself one from bugs. It is funny how much the result exceeds the original! Nature prevails. 

But there are other things to consider here. The visuality of Hollywood movies form the highest cast in the world of images. All other images fall below in the societal classification of imagery. Since I could not access that world, I tried to create a visual world of equal value using the most simple tools and thus circumvent this class struggle instead.

 

What kinds of insects do you use and how do you go about making each sculpture?

 

I often get this question about my meat sculptures, as well. I can say that, to my mind, it is very simple. I dismantle the bugs: head, thorus and abdomen. They get sorted into groups and then just like with a robot, I attach one part to another until I have the finished piece. The crafty bit of it all is to look over the hundreds of bug parts and decide which one comes after the other. I do not know in advance what kind of a character it will turn out to be as I cannot fully control the process. Unlike Lego blocks, parts here are not compatible with each other. I can only predict that a certain part will fit somewhere as a lower arm for example. The greatest advantage of the montage technique is that even the creator is surprised by the finished piece. There is no planning process because not every dilemma can be resolved as there are not enough parts or simply not the kind we want at a certain moment. Trial and error, dead end – but I need to focus on solutions. At the end of the day, however, the object somehow turns out to be as if God made it just like that.

 

What would you like people to think/feel when viewing your work?

 

Working with organic materials usually divides the audience. It is not intended to be a provocation, though. Organic materials – be it raw meat, fur, exoskeleton of a bug or bone – serve as materials for my works purely because of their infinite resolution, minute details and prefabricated nature. I can save time this way. Of course, regarding the finished piece, it is cardinal that these materials used to shelter or hold together a living being. They are ready-made in a way. I take the original object apart and put it together in a completely different shape. At the end, a metamorphosis occurs where the old and new entities simultaneously appear. A sculpture is especially good when those reflect controversy or inevitability.

Another element of my works is obviously the issue with perishability. Decaying is simply a collateral problem but, as with all disadvantages, I try and turn it into an advantage. The various preservation techniques (formaldehyde, plastination or synthetic resin) all provide both visual and contentual bonuses. For instance, resin gives the opportunity to play exciting optical games although, originally, it emerged as a storage material.

I want to create objects which slightly disturb with their very existence but make one feel a prickly sensation in the stomach: ‘What the heck!’



Gallery Weekend 

Budapest, 2015
Budapest, 2015

NextArt Gallery

Kitin
NextArt Gallery, Budapest

Nick Gallery, Pécs

Nick Gallery, Pécs
Nick Gallery, Pécs
Nick Gallery, Pécs
Nick Gallery, Pécs

Kitin
Műgyűjtők Háza, Budapest

Imago Mundi

Imago Mundi-Map of the New Art, Benetton Foundation, Fondazione Giorgio Cini, Venice
Imago Mundi-Map of the New Art, Benetton Foundation, Fondazione Giorgio Cini, Venice

Art Market Budapest



Géza Szöllősi: KITIN
Géza Szöllősi: KITIN
Géza Szöllősi: KITIN
Géza Szöllősi: KITIN


Kézműves Hollywood – Szöllősi Géza: Kitin

Sirbik Attila

 

Ma már szinte bármit rendelhetünk online. Szöllősi Géza meg is ragadta az alkalmat, és legújabb – bár vele kapcsolatban már nehezen döbbenünk meg bármin is –, lenyűgözően megdöbbentő kiállításához, a Kitinhez Thaiföldről rendelt legálisan beszerezhető bogarakat, amelyeket szétszedett, majd újra, egészen más formában, bogárkatonákká, filmhősökké „szerelt össze”. Gyakorlatilag megfordítja a hollywoodi filmgyártás mechanizmusait. Konkrét filmes alkotások ikonikus figuráit gyűjti alkotói habitusának fecskendőjébe, hogy egy popkulturális képzeletvilág mentén újraértelmezzen, megteremtsen, kitenyésszen egy hibrid bogárhadsereget. Míg a hollywoodi filmgyár ikonikus termékekből épít látványos blockbuster filmeket, addig Szöllősi pont fordítva jár el. A különbség annyi, hogy alkotásai nem tömegesen gyártható termékek, hanem egyedi, aprólékos precizitással kitinpáncélból, lepkeszárnyakból, bogáralkatrészekből összeszerelt hand-made alkotások.  

 

Szöllősi provokatív művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, ahol már az idősebb generációk képviselői (Joel-Peter Witkin, ORLAN, Cindy Sherman, Gottfried Helnwein, Andres Serrano stb.) megteremtették a rossz közérzet és horror  kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban. Szöllősi többek között a nagy sikerű Taxidermia és Ópium című filmek látványvilágához is nagyban hozzájárult. Nem áll tőle távol tehát a filmes világ sem. Számtalan műfajban képviselteti magát, egyik legkarakteresebb vállalkozása a 2003-ban elkezdett Hús-projekt, melyben nyers állati húsból varr össze emberi nemi szervek és portrék preparátumait szimuláló szobrokat. Többek között részt vett a prágai Galerie Rudolfinum Decadence Now! című nagyszabású kiállításán a fent említett világsztárok között. A projekt eredeti tervei szerint Szöllősi hússzobrai Prága mellett a brnói House of Art páros kiállításán is szerepeltek volna Witkin fotóival, de Brno városának vezetősége váratlan politikai döntésével felülbírálta a kurátorok koncepcióját, és visszavonta Szöllősi műveit a rendezvényről. Ezután a frissen elkészült kiállítási anyag a budapesti Roham Galériában került bemutatásra, amely független intézményként nem volt kitéve a cenzúra meg-megújuló (adott esetben a politikai korrektség álcáját viselő) erőinek. Legújabb projektje Kitin címmel került kiállításra a budapesti NeXT Art Galériában, de kiállították már Miamiban is. 

 

A Szöllősi-féle bogarak kialakulásának folyamatába bele van kódolva az emberi önlealjasítás sztoikus erőfeszítése, hangozzék ez bármennyire is paradoxonként. Szöllősi már régóta vonzódik a szerves anyagokhoz. Most valóban, ahogyan Nemes Z. Márió a kiállításhoz írt szövegében fogalmaz, az alkotó a szerves és a szervetlen között elterülő senki földjére merészkedett. Kérdés azonban, hogy létezik-e senki földje, vagy az inkább jól kijátszható stratégiák terrénuma csupán. Az évezredek óta profán bölcseleti megfontolásokból antropomorfizált bogarak Szöllősinél az emberhez képest mintha fordított szerepet játszanának egy metaforikus térben. Elidegenedés helyett kitinfalú elidegenítés. Ezek a bogarak ugyanis felidéznek bennünk egyfajta borzongató bizonytalanságot önmagunkkal szemben is. A bogarak dögön élnek, zabálnak és fertőznek, más fajok halála nekik lakoma. Melyik „bolygóról” érkeznek ezek a transzformer bogarak?

A Kitin „Handmade Hollywood”, ahogyan a cím is sugallja egyfajta fake az eredeti Hollywoodhoz képest. De mit is jelent az eredeti Hollywood? Hosszú lenne kivesézni, az azonban biztos, hogy a társadalmi képzelet formái leírhatatlanok lettek a nagy amerikai filmgyártás által teremtett minták nélkül, illetve az is, hogy a kortárs világ bonyolultságáról tudomást sem vevő hollywoodi filmek többsége nem épp veszélytelen játékszer. De Szöllősi inkább a narratív szálakat háttérbe szorító blockbuster filmek látványvilágával operál, ezen filmek képzelet szülte ikonikus hőseivel. A blockbuster erős marketingháttérrel rendelkező, magas koncepció mentén készült, multifunkcionális audiovizuális termék, mely egyben új technológiai truvájok (pl. hang, speciális effektek, digitális effektek) bemutatóterme. Műfaji hibriditást eredményez, valamint kitermeli a Sztárt mint folytatólagos terméket. A “hook-the book-the look” azaz a történet, a küllem és a nézőt fogyasztásra csábító elem mint arany triumvirátus szerepel legfontosabb összetevői között. Ahogyan az ebbe a kategóriába tartozó Predator-filmek, úgy Szőllősi alkotásai is felmagasztalják a látványelemeket. Az biztos, hogy nem lesz szükségünk Chemotoxra, csupán annyi a dolgunk, hogy gyönyörködjünk ezekben a különleges alkotásokban. 

 

Új Művészet, 2016

KITIN Project

Artkartell.hu

Rácz Ráhel

 

A nagy megbotránkoztató, a budapesti horror szcéna legtermékenyebb fenegyereke, Szöllősi Géza végre bemutatta új

sorozatát. Házi készítésű Hollywood, kitinpáncélból.

 

Formabontás és kísérletezés. Folyamatosan transzformáló hagyományőrzés. Poétikus provokáció és magánmitológia. A kollektív tudat szubjektív lenyomatai. Szerzői filmes blockbuster: Szöllősi rendkívül egyedi és kreatív módon közelíti meg a popkultúra terminusát frázisok nélkül, szabadon – egy teljesen új formanyelven.

Szöllősi Géza Kitin című projektje rafinált és provokatív, no meg természetesen – többi munkájához hasonlóan – meghökkentő! A NextArt Galéria nyári kiállításán a már számos vizuális műfajban bravúrosan bizonyított művész igazán öntörvényű, bizarr Handmade Hollywoodot teremtett. Így a kiállítótér inkább hasonlított egy képregényszerű, experimentális játékboltra, mint egy tradicionális értelemben vett tárlatra.

 

A fotó és a plakát „hagyományos” felületei mellett igazi kuriózumnak számítanak a kitinpáncélból megépített objektek. Ezek meglehetősen komplex procedúrával készülnek. A több rétegből álló, gyöngyökkel, virágokkal, bubifrizurás dívákkal, olykor mesefigurákkal vagy éppen eredeti madártollal kiegészített szobrok műgyantába ágyazva születnek meg, amit profi üvegművessel kell csiszoltatni a végleges, sík, plasztik-felület eléréséhez.

 

“s ezúton sem marad el 
a mítoszteremtő meghökkentés 
és a zsigeri provokáció”



 

A fotókon egészen közeli plánokban tűnnek fel a kitin-maszkok, mintegy expresszív portrét rajzolva. Az objektekre különös sokszínűség jellemző, hiszen a pontos, plasztikus formaterv dinamikus figurációt (helyenként narratívát) foglal magába. „From Hell to Eternity” tekinthetjük meg Lucifer és Lilith szobrát, virágok közt Venus kecses vonásait, a kollázs-montázs technikával kialakított Wingsheadet, a narratív jelenetet ábrázoló Fritz X Wunderwaffét, vagy a google maps virtuális Aircraft valóságát.

Szöllősi sok műfajban bemutatkozott már, de mindig új, friss spektrumon jelentkezve – s ezúton sem marad el a mítoszteremtő meghökkentés és a zsigeri provokáció. Folytonos megújulás, önismétlés nélkül.



Géza Szöllősi: Kitin
Venus, detail
Géza Szöllősi: Kitin
Lilith, in process
Géza Szöllősi: Kitin
Venus, detail
Géza Szöllősi: Kitin
Lilith, in process
Géza Szöllősi, Kitin
Géza Szöllősi, Kitin
Géza Szöllősi, Kitin
Géza Szöllősi, Kitin
Géza Szöllősi, Kitin